LADISLAV SIKORCIN BEFEJEZTE

Ladislav Sikorcin a 2020/21-es szezonban utolsó idényét töltötte a jégen, majd a visszavonulás mellett döntött. Csapatunk színeiben 277 tétmeccsen lépett pályára, 133 gólt, valamint 207 gólpasszt, összesen 340 pontot termelt, amivel Sziki az egyik legeredményesebb játékosunk volt. 

Hogyan emlékszel vissza az Újpesten töltött éveidre?

Rengeteg szép emlékem van, nagyon sokat köszönhetek mindenkinek, aki körülvett a klubban, mindig hálával fogok visszagondolni az itt töltött éveimre.

Mi volt a legemlékezetesebb mérkőzésed, gólod, vagy időszakod UTE mezben?

A góljaim 90 százalékára nem is emlékszem már, így abból nehéz lenne kiemelni konkrétan valamelyiket. Ha időszakról beszélünk, akkor a legelső szezonomat, 2008/2009-et mondanám. Zlocha és Dubek is itt játszott akkor, nagyon erős, jó csapatunk volt már a névsort végigolvasva is, és remek volt az összhang a pályán is. Természetesen a kedvenc időszakom is ebben az évben volt, a rájátszásra gondolok. Az elődöntőben a Budapest Stars ellen játszottunk, és nagyon jó játékkal, söpréssel mentünk tovább. Következett a Székesfehérvár a döntőben. Az alapszakaszt még a farmcsapattal játszották, de a rájátszásban már az EBEL-ben szereplő legerősebb összeállításukkal kellett szembenéznünk. Megnyertük egy meccset, ami elég nagy dolog volt. Nem beszéltem akkor még egy szót sem magyarul, de emlékszem, hogy a meccs másnapján a srácok hozták be az újságokat az öltözőbe, mert címlapon voltunk, ami meglepett mindenkit, nem voltunk ehhez hozzászokva. Nagyon büszke voltam magunkra, a mai napig emlékszem arra az érzésre.

Mikor fogalmazódott meg benned a visszavonulás gondolata?

Bevallom őszintén, néhány éve már motoszkál a gondolat a fejemben. Sokat bajlódtam a térdsérülésemmel, és így 35 évesen meg kellett hoznom ezt a döntést. Sokat beszélgettünk erről a családommal, de mivel időközben megszületett a második gyermekem is, ezért talán ez a legmegfelelőbb idő, hogy visszavonuljak, és a családommal legyek.

Mi a terved a jövőre nézve?

Egyelőre semmi konkrét. Hazaköltöztem Trencsénbe, és mint mondtam, igyekszem a lehető legtöbb időt fordítani a családra és barátokra, most ez a legfontosabb számomra. Az élet majd alakul, még az is lehet, hogy a jégkorong közelében maradok, de jelenleg még nem gondolkodom ezen. Heti háromszor a barátaimmal még jégen vagyok, illetve konditerembe is járok, szóval így kevésbé érzem a hoki és a sport hiányát.

Mit üzensz a szurkolóknak?

Szeretném nekik megköszönni, hogy befogadtak engem és a családomat, és hogy valóban otthon érezhettem magam Újpesten. Köszönöm, hogy minden meccsen támogatták a csapatot, és mindig volt pár jó szavuk hozzám. Remélem visszatérhetnek a csarnokba, mert velük az igazi az újpesti jégkorong. Szívből kívánom nekik, hogy mindig legyen okuk büszkének lenni a csapatra.

Köszönünk mindent, amit az évek során a klubért és a magyar jégkorongért tettél, és sok sikert kívánunk a civil életedhez!